A természettudományos oktatás helyzete és a vizsgarendszerek kapcsolata

Előadó: Hetzl Andrea, Simonics István

Az ELTE TTK-n végeztem biológia-kémia szakos középiskolai tanárként 1999-ben. Jelenleg a budapesti Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium tanára és igazgatóhelyettese vagyok. 2019-ben az Óbudai Egyetemen szereztem pedagógus szakvizsgát vizsgaelnöki szakirányon, jelenleg ugyanitt közoktatási vezető tanulmányokat folytatok. Rendszeresen érettségiztetek közép- és emelt szinten. Tananyagfejlesztői és tankönyvírói munkát folytattam. Elkötelezett vagyok a természettudományok népszerűsítése iránt.

Előadás absztrakt:

Magyarországon, az utóbbi években több területen is érzékelhetjük a természettudományok oktatásának válságát. A nemzetközi mérések (PISA, TIMSS) eredményei alapján a magyar diákok teljesítménye mind a matematikai, mind a természettudományos tesztek esetében folyamatosan romlik, valamint magas a lemorzsolódással veszélyeztetettek száma. A jelenlegi oktatási módszerek nem készítenek fel megfelelően az alkalmazásközpontú ismereteket igénylő mérésekre, de a munkaerőpiaci elvárásokra sem. A diákok körében a természettudományos tárgyak kevéssé népszerűek és sokan fontosságukat is megkérdőjelezik. Ennek folyományaként az iskolapadból kikerülő fiatalok általános természettudományos tájékozottsága alacsony.
Az 1970-es, 80-as évekhez képest az egymást követő tantervi változásoknak, az óraszámok tekintetében a természettudományok a legnagyobb vesztesei. Az alacsony óraszámok nincsenek összhangban az előírt tananyagmennyiséggel. Nincs idő kísérletekre, tanulóközpontú módszerekre, az ismeretek elmélyítésére. Bíztató, hogy az új NAT-tervezet fő célkitűzései között szerepel a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése és széles körű általános természettudományos műveltség kialakítása. Ezek megvalósíthatósága egyelőre nem körvonalazódik megfelelően.

A természettudományos pályák nem vonzóak a diákok számára, nincs megfelelő szakember-utánpótlás, ami már a gazdasági fejlődés és a beruházások növekedésének gátja is lehet. A problémát a kormány is érzékeli, ezért kiemelt stratégiai területként kezeli a műszaki és természettudományos ágazatokat.
Vizsgarendszerünkben a legfontosabb kimeneti szabályozó elem az érettségi vizsga. Jelenleg természettudományi tárgyakból nincs kötelező érettségi vizsga és kevesen választanak valamilyen természettudományos érettségi tárgyat, kevesen érettségiznek emelt szinten, de sajnos kevés karon, szakon követeltek meg az eddigiekben kötelezően az emelt szintű vizsgát. Ez elősegítette az alacsony tudásszintű hallgatók megjelenését és a magas lemorzsolódási arányt a felsőoktatási intézményekben.
Szakmai körökben gyakran felmerül a kötelező természettudományos érettségi bevezetésének kérdése. Sokan azt remélik, hogy ezzel növelhető lenne a diákokban a tárgyak tanulása iránti motiváció, nőhetne a társadalomban az általános tájékozottság és többen választanának természettudományos, műszaki jellegű továbbtanulási célt.

2019-ben a szerzők a diákok és a tanárok körében végeztek kérdőíves felmérést annak vizsgálatára, hogy az iskolai vizsgák milyen hatást gyakorolnak a diákok motivációjára, tudásszintjére, valamint kíváncsiak voltak arra is, hogy mekkora elfogadottsága lenne egy esetlegesen bevezetésre kerülő kötelező természettudományos érettségi tárgynak.

Nagyon bíztató eredmény, hogy a természettudományos ismereteket, mind a diákok, mind a tanárok többsége fontosnak érzi. A kedveltségi mutatók mégis rosszak, ez arra utal, hogy leginkább a tananyagban és az alkalmazott módszerekben kell keresnünk az okokat.