A portfólió mint értékelési módszer

Előadó: Dr. Köpeczi-Bócz Tamás

Kutatóként a foglalkoztatáspolitikákra összpontosító humán erőforrás-fejlesztés társadalmi hatásaival foglalkozik. 20 éve tanulmányozza: - az oktatási rendszerek hatékonysága és a helyi társadalom jóléte közötti kapcsolatokat; - az emberi tényező szerepét a vállalatok stratégiai döntéseiben; - az emberi fejlődést befolyásoló közpolitikák hatékonyságának javítását. Tapasztalatait több tucatnyi projekt megvalósításával szerezte az ETF, az OECD, a CEDEFOP nemzetközi szervezetek keretében.

Előadás absztrakt:

Kulcsszavak: fejlesztő értékelés, hallgatói értékelés, facilitált önértékelés, partner pedagógia, tanulási portfólió

A tanárkompetencia átfogó modelljét vizsgálva felmerül a kérdés, hogy a hallgatók tanulási teljesítményét milyen módszerekkel és formában értékelhetjük. A probléma felvetés a kompetencia fejlesztő pedagógiai módszerek előre törésével egyre aktuálisabb, hiszen minden képző kísérletezik valamilyen fejlesztő értékelés alkalmazásával. Olyan értékelési módszerekkel, amelyek tanulási-tanítási folyamathoz kötött rendszerelemként alkalmazhatók (Lénárd – Rapos, 2006). A fejlesztő értékelés a tanulási folyamatba épített, melynek során a pedagógus facilitálja az önértékelést, biztosítva ezzel a fejlődési folyamatot. Az értékelés keretében a hallgató nem pusztán a saját tudását, hanem a tanulási folyamatát is dokumentálja, így az számára is tudatosabbá válik.

A Budapesti Corvinus Egyetemen olyan modellkísérleteket végzünk, amelyek a hallgatói kompetencia igazolását és fejlődésleírását a teljes követelmény skálán dokumentálja. A módszer lényege, hogy a hallgatók úgynevezett tanulási portfólió segítségével koherensen összegyűjtik kompetencia fejlődésük különböző elemeit és azt egy egységes anyagba szerkesztik, a tanult módszerekkel saját maguk kiértékelik.

A tanulási portfólió bevezetése feltételezi, hogy a hallgatókra, mint szakmai partnerekre tekintünk. Magas szakmai elköteleződés, tanulási motiváció mérhető az ilyen kurzusokon résztvevők körében, így a szakképzési tanárképzés, továbbképzés területén is.
A pedagógiai innováció magába foglalja az egyes hallgatók tanulási folyamatának, előrehaladásának dokumentálását. Ugyanakkor a tanulási feladatok megoldása minden esetben értékeléssel kell záruljon, mely előre lefektetett szempontok alapján – értékelést, minősítést jelent.
A hallgatói partnerség gondolatából fakadó felsőoktatási megújulás az értékelési módszerek változását is eredményezi, a portfólió alapú értékelések a legtöbb esetben sikeresen alkalmazhatók.

A portfóliók használatát hagyományosan a képzőművészeti képzések során alkalmazzák. Az utóbbi években pedagógiai és értékelő eszközként is alkalmazzuk az oktatás és képzés rendszerének minden szintjén (Bryant és Chittum, 2013; Jafari & Kaufmann, 2006; Lombardi, 2008; Struyven, Blieck és DeRoeck, 2014).

Kezdeti sikereinkre alapozva megkezdtük a tanulási portfólió bevezetését. Ennek keretében a portfólió elemeire nem végső, kész munkák gyűjteményeként tekintünk, hanem a hangsúly a portfólió összeállítási folyamatára helyeződik. A reflexiók, a folyamatos formáló értékelés és a visszajelzés a tanulási folyamat szerves részévé vált (Klenowski, Askew & Carnell, 2006).
Megítélésünk szerint a tanulmányi portfólió a felsőoktatás didaktikájában és szakmódszertanában szélesebb körben is alkalmazható módszer.