A felsőoktatás megteremtésének kezdetei Székesfehérváron

Előadó: Nemes-Németh Nóra

Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola Pedagógiatörténet Programjának doktorjelöltjeként Székesfehérvár 19. századi iskolavárosi arculatának kutatásával foglalkozom. Emellett a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban tanítok történelmet és német nyelvet.

Előadás absztrakt:

Intézményi ellátottságára tekintettel Székesfehérvár a XIX. század végére jelentős kulturális és iskoláztatási központtá nőtte ki magát. Iskolái mind a város, mind a régió igényeit kielégítették. Legnagyobb múltra visszatekintő, jezsuita, pálos, majd ciszterci rendű gimnáziuma a városban és annak vonzáskörzetében is nagy presztízsnek örvendett. A XIX. század második felében megszerveződtek az ipari, a kereskedelmi és a reálirányú oktatás, valamint a nőnevelés intézményei. Az iskolastruktúra folyamatosan fejlődött és differenciálódott, Székesfehérvár iskolavárosi arculata és a közoktatásban elfoglalt központi szerepe egyre erősödött. A már évszázados hagyományokkal bíró gimnázium, valamint a középfokú és középszintű oktatás új színterei mellett a felsőfokú képzés megteremtésének igénye is mindinkább előtérbe került, a század folyamán több ízben megfogalmazódott.

Az iskolastruktúra kiteljesedését lehetővé tévő felsőoktatás megteremtésére a századelőn tettek először lépéseket, 1802-ben a város kérte a pécsi jogakadémia idehelyezését. A pápai református kollégium idehozatala pedig három alkalommal, a XVIII. század végén, 1840-ben és 1873-ban is szóba került. A város támogató hozzáállása ellenére azonban egyik sem valósulhatott meg. A felsőfokú képzés más színtéren, egy papnevelő intézet formájában öltött testet. Milassin Miklós püspök József nádor közbenjárására a II. József szekularizációs rendelete következtében 1798-ban feloszlatott sarus karmeliták rendházát szerezte meg a XIX. században püspöki líceumnak is nevezett teológiai főiskola és kollégium épületének, melyet még a karmelita rendet felkaroló Nagy Lajos építtetett. A Szent József oltalmába ajánlott helyi papnevelés központjának ünnepélyes megnyitására 1802-ben került sor, s kisebb megszakításokkal 1952-ig működött. A középszintű oktatást meghaladó képzés letéteményese ugyan nem a város elképzelése mentén, jogakadémia formájában valósulhatott meg, az egyház kezdeményezésére Székesfehérvárnak mégsem kellett lemondania a felsőoktatásról.