A kompetenciamérés egyetemi rendszerének stratégiai kidolgozását megalapozó kutatások tanulságai

Előadó: Dr.Sass Judit; Dr. Bodnár Éva

A szerzők mindketten munka- szervezetpszichológusok, a BCE egyetemi docensei. Fő kutatási területeik kompetenciafeljlesztés, az iskola szervezeti kultúrájának, érzelmi légköre, tanulási és kognitív stílus e-tanulási környezetben, szakmai tanárképzés sajátosságai, módszertani fejlesztések.

Előadás absztrakt:

A felsőoktatás kihívásainál a munkaerőpiaci igényekről a megváltozott hallgatói igényekhez történő alkalmazkodásra került át a hangsúly (New Horizon 2016-2018). Az eredmény-alapú oktatás a kimeneti oldalon elindította az oktatói szemlélet átalakulását. A munkaerőpiaci igények vizsgálatai a teljesítményt befolyásoló kognitív készségek mellett az erőfeszítés, a motiváció, valamint a „karakter skillek” jelentőségére hívják fel a felsőoktatás figyelmét (Kautz et al, 2014). Lippman és munkatársai (2015) a munkaerőpiaci sikeresség kritikus tényezőiként azonosítják a soft skilleket a magasabb szintű gondolkodási készségek mellett. Emellett a felsőoktatás a diákok megváltozott igényeivel is szembesül, akik igénylik az aktív, interaktív, együttműködést és technológiahasználatot lehetővé tevő tanulóközpontú oktatást (Bates, Almekdash & Gilchrest-Dunnam, 2017 id Bodnár et al, 2017). Mindez meghatározza a fejlesztés irányát, előtérbe kerül a tanulói felelősség és aktivitás, az egyéni kognitív, tapasztalati, érzelmi tényezők elfogadása és annak figyelembe vétele, hogy az egyén fejlődése támogató, alternatívákat adó társas környezetben lehetséges. Mindez a felsőoktatásban abban jelenik meg, hogy a tanár feladata elősegíteni az aktív önirányította tanulást. Az oktatók vélekedése és hiedelme az új generációkról, a tehetségről, meghatározza, hogy mit tartanak fontosnak a módszertani megújulás, a fejlesztés és a támogatás során, s rejtett forgatókönyvként megjelenhetnek a pedagógiai magatartásukban, hátráltathatják az innovatív pedagógiai gyakorlat elterjedését és a komplex módszertani megújító egyetemi törekvések, programok fontosságának felismerését is. (Tofel- Grehl & Callahan, 2017) Mindezeket figyelembe véve alakítottuk az egyetemi kompetenciamérés rendszerét. Az elképzeléseink célja a lemorzsolódás megelőzése, a motiváció és elköteleződés javítása. Az értékelési rendszerünk arra ösztönzi az oktatókat, hogy a képzési programjuk egészét tegyék mérlegre, és azt tegyék fel kérdésként, hogy a hallgatók felkészülté váltak-e a munka világára. A méréseink diákok kompetenciaszintjével kapcsolatos bizonyítékokként szolgálhatnak segítve a hallgatók tanulmányi eredményeinek javítását. Mindezekre vonatkozó méréseket végeztünk a 2019 nyarán végzett évfolyamoknál, amely mérések eredményeit mutatjuk be az előadásunkban. A méréseinkből azonosított kompetenciaterületek arra koncentrálnak, hogy mit díjazna a munkáltató. Ezeket Kádek(2012) csoportosításával tudtuk azonosítani:

  • Szervezés és tervezés: célkitűzés, priorizálás, időmenedzsment
  • Kommunikáció: szövegértés, tárgyalástechnika, idegen nyelvek használata, gondolatok strukturált közlése
  • Professzionalizmus: felelősségvállalás, kitartás, precizitás, minőségi munkára való törekvés
  • Csapatmunka: alkalmazkodóképesség, csoportos gondolkodás, kompromisszumkészség
  • Problémamegoldás: analitikus, elemző képesség, logikus gondolkodás, proaktivitás, lényeglátás, probléma átlátása