A pedagógusok identitásának szerepe az interkulturális pedagógia tudástartalmának bővítésében

Előadó: Thun Éva, PhD

Dr. Thun Éva kutatási tevékenységére legjellemzőbb, hogy a neveléstudományba ágyazottan más társadalomtudományi diszciplínák (pl. szociológia, kulturális antropológia, társadalmi nemek tanulmányok) elméleteit interdiszciplináris módon alkalmazva vizsgálja a szocializáció és enkulturáció kérdéseit, az inter- és multikulturális tanulmányok helyét az oktatásban, az esélyegyenlőség/esélyteremtés és inklúzió stratégiáit, valamint a pedagóguskutatások részeként a tanári identitás sajátosságait.

Előadás absztrakt:

Az interkulturális oktatás és nevelés meghatározó elméletei a (globalizált) nemzetközi oktatáspolitika kontextusában jöttek létre. Ezek az elméletek a kulturális „határokat” jórészt a nemzetek közötti határokkal azonosítják, ezért a kölcsönös kulturális megértés alapjául az ezekben a szimbolikus terekben érvényes értékek és vélekedések kölcsönös megismerése és elfogadása a mérvadó. Ekkor azonban figyelmen kívül hagyjuk azt a fontos tényt, hogy egy nemzeti kultúrán belül is jelen van a sokszínűség és ezzel a sokféle kulturális ágencia.

Kutatásunkban pedagógusok identitását vizsgáljuk (főként életrajzi narratíváik tartalmának elemzéséve). Feltételezzük, hogy az interkulturális oktatás és nevelés fogadtatásában megmutatkozó nehézségek annak kölcsönvett voltából erednek. Így az interkulturális nevelés hazai diskurzusa nem vonja be sem az elméletalkotásba, sem a gyakorlatba a tanárok lokálisan megélt kulturális identitásformáló élményeit, társadalmi és professzionális tapasztalataikat.
A tanárok szóbeli és írásbeli narratívái bizonyítani látszanak azt a hipotézist, hogy az identitásunk meghatározó elemei között a lokáli tapasztalat az erősebb, különösen kiemelkedően az idősebb nemzedékek esetében.

Ezzel egy rejtett ellentmondást fedezhetünk fel: míg a pedagógusoktól professzionálisan elvárt pedagógiai tevékenység az interkulturális tartalmak és felfogások, gondolkodásmódók átadása, a tanulók interkulturális élményeinek „felfedezése", addig a pedagógusok saját kulturális identitása (képzésük során sem), nem válik tanulmányozandó témává. Identitásuk ezért rejtve és ezáltal ágenciájuk sérül.