Kutatás alapú gyógypedagógus-képzés – tanterv- és tantárgyfejlesztés

Előadó: Dr. habil. Di Blasio Barbara

Jelenleg a KE PK Gyógypedagógiai Intézetének docense, a gyógypedagógus-képzés szakfelelőse. A neveléstudomány több területén folytat kutatásokat. A felsőoktatáspedagógia időszerű kérdései, a tanárképzés fejlesztése és jelenleg gyógypedagógiai jelenségek vizsgálata áll érdeklődése középpontjában.

Előadás absztrakt:

Előadásunkban a Kaposvári Egyetem gyógypedagógus-képzésében végrehajtott sikeres tanterv- és tantárgyfejlesztési folyamat hátterének elméleti és megvalósítási, gyakorlati jellemzőit mutatjuk be. Modellünk kidolgozásához főleg a finn tanárképzésben nemrég lezajlott reformokat vizsgáltuk meg, illetve a magyar neveléstudományi szakirodalomban megjelent legújabb eredményeket vettük alapul. Tantervünk kidolgozása két évet vett igénybe, amelyben a különböző szakirányok képviselői szorosan együttműködve dolgoztak.
A kutatás alapú tanárképzés kialakításának igénye és gyakorlata az elmúlt évtizedben vált hangsúlyossá főleg nemzetközi színtéren. Az új tanárképzési modell szükségességét jelzi, hogy a tanárokat napjainkban az iskola világa eddig nem ismert kihívások elé állítja. A kihívások leküzdéséhez a tanár feladata már nemcsak a tudásközvetítés, hanem a megváltozott környezetben az adekvát iskolai/osztálytermi újítások és kutatások megtervezése, kivitelezése és lebonyolítása, illetve a kapott eredmények megfelelő értékelése, módszertani felhasználása. A kutatás alapú tanárképzés célja, hogy olyan szakmai kompetenciákat alakítson ki a hallgatókban, amelyek a szakmai kihívást jelentő jelenségek vizsgálatában, a döntéshozatalban, a reflexiók értelmezésében, a célzottan tervezett tevékenységek kivitelezésében támogatják.
A kutatás alapú tanárképzés – a mi értelmezésünk szerint a gyógypedagógus-képzés – inter- és multidiszciplináris terület, holisztikus szemléletmódú, amely a konstruktivista tanulás elméleti keretei között válik értelmezhetővé. A passzív befogadó tanulás helyét felváltja az elméleti és gyakorlati tevékenységek szintézise, vagyis az aktív tanulás, aminek a középpontjában általában egy vizsgálandó probléma áll. A konstruktivista szemléletmód megengedi, hogy a hallgató a kihívást jelentő jelenségeket a számára érdekes oldalról vizsgálja meg, így a kellő motivációval és szakmai kíváncsisággal elemzett és értékelt jelenségek a mélyebb megértést segítik. A tananyagcentrikus pedagógusképzést felváltja a hallgatócentrikus és problémaorientált megközelítés, amelyben a képzés memoriter jellege háttérbe szorul az alkalmazható, mélyen elsajátított tudással szemben. A formai kereteket a kooperativitás alkotja, mindenképpen az oktatók és a hallgatók együttműködésére építve.
Összefoglalva, a kaposvári gyógypedagógus-képzés tantervét alkotó tantárgyak többségére jellemző, hogy két vagy több diszciplína szintéziséből jöttek létre, és 21. századi gazdasági, társadalmi és pedagógiai jelenségeket vizsgálnak. A tantervi hálóban a tantárgyi tartalmak egymásra épülnek, szinergiát teremtenek. A gyógypedagógia korszerű tudományos kérdéseire próbálnak meg reflektálni, ezért a diagnosztikának és a tanításmódszertannak kiemelt szerepe van. Ezen kívül a kognitív tudományok eredményeit figyelembe véve a művészetek kiemelkedő szerepét és hatását juttatják érvényre azon kurzusok, amelyeknek témája az atipikusan fejlődő gyermekek hatékony fejleszthetősége.