A tanári hatékonyság megítélése a felsőoktatási innovációk tükrében

Előadó: Csillik Olga

A Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense, az egyetemen zajló módszertani innovációk egyik vezetője. Kutatási területei: felsőoktatás-innováció, digitális pedagógia

Előadás absztrakt:

Egyetemi oktatóként folyamatosan szembesülünk azzal, hogy a hallgatóink mást várnak a felsőoktatástól, mint akár csak pár évvel ezelőtt. A hagyományos kereteket, oktatásszervezési eljárásokat, módszereket és értékelési rendszereket nem találják motiválónak, érdekesnek. Ezzel párhuzamosan megváltozott az is, hogy kit tartanak hatékony tanárnak, milyen az az oktató, aki motiválni tudja őket, és képes segítséget nyújtani számukra a tanulási folyamatban. A hallgatók oldaláról általában a következő lényeges tanári képesség igényét azonosították: magas szintű szakmai ismeretek, a hallgatói motiváció elősegítése, az elvárások megfelelő kommunikációja, illetve a módszertani innovációk beépítése az oktatói munkába – különös tekintettel az értékelés megújítására vizsgálatok (Ciascai és Vlad, 2014, Domíngez és López-Rubió, 2018). Korábbi vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy rugalmas, elkötelezett, innovatív, empatikus, vezetői, változásmenedzseri kompetenciákkal bíró, a tanulókat partnerként tekintő tanárra van szükségük (Daruka, 2017, Bodnár, Sass, 2017). A megváltozott hallgatói igények mellett az átalakuló felsőoktatási környezet, a harmadik generációs egyetemmé válás folyamata is befolyásolhatja az oktatókkal szembeni elvárásokat.
Egyetemünkön intenzív átalakulási folyamatok zajlanak, amelyeknek csak egy kicsi, ám igen fontos részét teszik ki a módszertani innovációk. Vizsgálatunk során ezeket a módszertani innovációkat és az átalakítási folyamatokat kapcsoljuk össze a tanári hatékonyság kérdésével. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan látják az egyetemi oktatók: mást kívánnak tőlük az innovatív módszereket, tanulásszervezési eljárásokat alkalmazó kurzusok, mint a hagyományos egyetemi órák? Tanulmányunkban egy 2018 őszén, a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett kutatás eredményeit bemutatva igyekszünk megválaszolni a kérdést.
Vizsgálatunk során 11 oktatót kérdeztünk meg. Az érintett kurzusok különböző szinten (BA/BSC, MA/MsC, szakirányú továbbképzések), különböző formában (nappali, levelező), különböző hallgatói létszámmal (min. 17, max. 1200 fő) és különböző módszerekkel, oktatásszervezési eljárásokkal (hagyományos, módszertani megújuláson átesett, hibrid és tükrözött osztálytermi) futnak.
A vizsgálathoz strukturálatlan fogalmi térképet készítettünk az oktatókkal arról, hogy véleményük szerint milyen az a tanár, aki hatékonyan tudja tanítani napjaink egyetemi hallgatóit, illetve metaforakutatást végeztünk a körükben a kérdésre vonatkozóan.
Hipotéziseink szerint a módszertani paradigmaváltásban érintett oktatók esetében a harmadik generációs egyetemekkel kapcsolatban megfogalmazott hatékony tanári jellemzők felé mozdulnak el a véleményeik.