A procedurális tudásról gyakorlat közeli megközelítésben

Előadó: Eszterág ILdikó

Eredetileg magyar-történelem szakos tanár. Rövid ideig középiskolában tanított, majd évekig könyvszerkesztőként működött. 1997-ben lett a Műszaki Könyvkiadó felelős szerkesztője, ahol a történelem és magyar irodalom tankönyvek fejlesztését koordinálta. 2004-től a suliNova Kft-nél programvezető. Ezt követően a veszprémi, majd a szombathelyi egyetem oktatója, és elvégezte a Pannon Egyetem Interdiszciplináris Doktori Iskoláját. Jelenleg a Móra Kiadó oktatás-fejlesztési projektvezetője.

Előadás absztrakt:

Az egyetemekre bekerülő hallgatók kompetenciáit a közoktatásban meghatározott standardok és az ott megszerzett tapasztalatok alakítják. Egyetemi képzésük jellegét felsőoktatási követelmények határozzák meg, míg munkaerőpiaci alkalmasságukat az adott szektorban szükségesnek vélt kompetenciák megléte alapján ítélik meg a munkáltatók. Általános tapasztalat, hogy egyetemi oktatók alulteljesítő hallgatókról, a munkáltatók az elvárttól eltérő kompetenciákkal rendelkező pályakezdőkről panaszkodnak.
Előadásában a szerző két empirikus kutatás eredményeit igyekszik összekapcsolni. Az egyik egy egyetemisták procedurális tudásával kapcsolatos tartalomelemzés tanulságait, a másik egy középiskolások kérdezéssel kapcsolatos véleményét összegezi. Mindkét kutatás hátterében az a felsőoktatási tanári tapasztalat áll, amely a kezdő egyetemisták kompetenciahiányát mutatja olyan területeken, amelyek mind a munkaerő-piacon való érvényesülés, mind az önálló életvezetés szempontjából kiemelt jelentőségűek. E két terület a problémamegoldó gondolkodás és a kommunikáció képessége, melyek erőteljes transzferhatással bírnak minden más kompetenciaterületre is.
A szerző felfogása szerint e kompetenciahiányok hátterében jelentős mértékben a tapasztalathiány áll, amely erőteljesen összefügg a közoktatás múlt és jelenbeli gyakorlatával. E gyakorlatban a tanítás/tanulás folyamatának középpontjában a reprodukciót előtérbe helyező, az ismereteket az alkalmazással szemben egyoldalúan preferáló elvárások állnak.
Az első vizsgálat során 20 hallgató 7 elemből álló portfólióját elemeztem a tartalomelemzés módszertanának felhasználásával. Az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy a tartalomelemzés módszertana segítség lehet a procedurális tudás megismerésére, másrészt alátámasztják azokat az előfeltevéseket, hogy még a jobb képességű diákok sem teljesítenek jól összetett feladatokban, s jobb teljesítményt lényegében ott érnek el, ahol reprodukcióra van szükség.
A kérdőíves vizsgálatban egy gimnázium több mint 100 tanulójának tapasztalatait vettem számba arról, milyen helyzetekben kérdeznek, és milyen helyzetekben kérdezik őket, s a kérdezés segíti-e a tanulásukat, illetve hogy a kíváncsiságot mennyiben tekintik fontosnak az életükben. Az eredmények azt mutatják: a diákok kérdezési szokásait a tényekre irányuló szándékok határozzák meg. A válaszok elemzése arra is rávilágít, mennyire ellentmondásos a viszonyuk azokhoz a helyzetekhez, amikor kérdezniük adatik, és hogy mennyire nem szerves része az életüknek az a fajta kérdezés, ami gondolkodásra serkentené őket.
A két vizsgálat tapasztalatait az előadás aszerint összegzi, hogy abból milyen, a közoktatási gyakorlatra ható lépések körvonalazhatók annak érdekében, hogy e gyakorlat a szükséges irányba változzon.