Magyar diákok külföldi egyetemjárása a reformációt követő századokban

Előadó: Sanda István Dániel

Az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központ oktatója vagyok. Általánosan művelő tárgyakat oktatok. Fő kutatási területem a nevelés- és kultúrtörténet. Ezek mellett szakképzéstörténet, viselkedéskultúra és szociális készségfejlesztés kurzusokat tartok.

Előadás absztrakt:

A történelmi Magyarország területéről – hazai univerzitás híján – külföldre vándorló diákok kisebb számban a XII. századtól látogattak európai egyetemeket, de a reformáció magyarországi terjedésével – soha addig nem tapasztalt – új lehetőségek nyíltak a tanulmányaikat legmagasabb szinten tervező ifjak számára. (Rüegg, 1996.)
A XVI. századközepétől már többen iratkoztak be protestáns felsőoktatási intézményekbe, mint katolikus egyetemekre. A XVII. század első felében a peregrinusok 61 %-a protestáns egyetemeken tanult. (Szögi, 2017.)
Levéltári kutatásimra és szakirodalmi háttérre támaszkodva a külföldi egyetemjárások dinamikáját vizsgálom egyrészt a felekezeti – evangélikus, református és unitárius – arányok változásainak, másrészt a korabeli politikai küzdelmeknek a tükrében.
A peregrináció területi irányait és célpontjai vizsgálva – dolgozatom egy-egy fejezetében – foglalkozom a Német-római Birodalom egyetemeire, a Brit Birodalom és Hollandia, továbbá Svájc univerzitásaira beiratkozott hallgatókkal.
Felekezeti megközelítésben két fontos megállapításra jutottam:
1) A XVI. század végén a lutheránus ortodoxia megerősödésével a helvét irányzat követőinek fiai fokozatosan kiszorultak a türingiai; a wittenbergi, a jénai és a hallei egyetemekről.
2) A német fejedelemségek intézményeibe irányuló peregrinációt a 30 éves háború visszavetette. A lutheránusok átmenetileg az észak-német és balti országok intézményeit látogatták, és csak a westfáliai békekötés után tértek vissza a német fejedelemségek intézményeibe. A helvét irányzatot követő magyar diákok viszont Heidelberg és Marburg helyett németalföldi és angol egyetemeket vettek célba, mint például Apáczai Csere János.
Jelen munka fontos fejezete a soknemzetiségű Magyarországról induló diákok nemzetiségi hovatartozásának és származás szerinti megoszlásának vizsgálata.
A rendelkezésemre álló – feldolgozott – matrikulák alapján egyértelműen megállapítható, hogy a peregrinusok abszolút többsége a magyarországi és erdélyi városi protestáns és katolikus polgárság köréből került ki. Továbbá, a beiratkozottak felekezeti hovatartozására vonatkozó adatokat azért kell fenntartással kezelni, mert az unitárius fiatalok közül – a hátrányos megkülönböztetést elkerülendő – valószínűsíthetően kevesebben vallották be valós hátterüket.
A beiratkozások számát felekezeti szempontból vizsgálva azt látjuk, hogy a – tárgyalt időszakban – a protestáns diákok száma jelentősen magasabb a katolikusokénál. Ugyanakkor egy intenzíven fejlődő, irányaiban változó és tartalmi, tudományos értelemben szélesedő külföldi egyetemjárással találkozunk, amelyben fokozatosan háttérbe szorul a felekezeti hovatartozás, és helyébe a világi tudományos érdeklődés lép.