Keretrendszer és környezet a nem fogyatékos és a fogyatékos gyermekek, tanulók szexuális neveléséhez

Előadó: Szabó Ákosné

Szabó Ákosné gyógypedagógus-szociológus, professzor emerita az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. Tanított gyógypedagógiai általános iskolákban, dolgozott üzemszociológusként, majd az alma máterbe került oktatói-kutatói munkakörbe. Számos kutatásban és fejlesztésben vett részt, elsősorban a tanulásban akadályozottak pedagógiája témakörében. Több tantárgyat dolgozott ki a gyógypedagógus alapképzésben, a mesterképzésben valamint a gyógypedagógiai doktori programban.

Előadás absztrakt:

Az előadás az általános iskolás korosztály szexuális szocializációja, ezen belül nevelése jogszabályi, tantervi, együttműködési és megvalósítási kérdéseinek néhány kapcsolódását ragadja meg. Áttekinti a szexuális nevelés, mint multidiszciplináris tantervi téma európai helyzetét, valamint összeveti a hazai kerettanterveket és a WHO 2011-es szexedukációs irányelveit.
A szexuális nevelés a szociális kompetencia fejlesztésének egyik területe. „A szociális kompetencia különböző szociális készségek együttes birtoklása. A szociális készségek azok a reakciók, amelyek képessé teszik az embert arra, hogy egy adott szociális interakción belül elérje kívánt célját, mégpedig oly módon, hogy az szociálisan elfogadható legyen, és ne mások kárára történjék.” (Trower és mtsai, 1978, idézi Zsolnai, 1995)
A szexualitás fogalmának az Egészségügyi Világszervezet által közzétett definíciója multidiszciplináris tágasságban értelmezi a nemiség tartományát: „A szexualitás az egész emberi lét központi aspektusa, s magában foglalja a nemet, a nemi identitást és szerepeket, a szexuális orientációt, az erotikát, gyönyört, intimitást és a reprodukciót. A nemiség kifejeződik gondolatokban, fantáziákban, vágyakban, hiedelmekben, attitűdökben, értékekben, viselkedésekben, szokásokban, szerepekben és kapcsolatokban. Bár a szexualitás mindezeket magában foglalja, nem mindig nyilvánul meg mindegyik. A szexualitást befolyásolja a biológiai, pszichológiai, szociális, gazdasági, politikai, etikai, jogi, történelmi, vallási és szellemi tényezők interakciója.” (WHO 2002, idézi Szilágyi 2011)
A szexuális nevelés jogszabályi beágyazottságát a szexuális jogok munkadefiníciójának, szakmapolitikai aspektusát nemzetközi beágyazottságunk és az európai folyamatokban való részvételünk, gyakorlatát a köznevelési törvény, a NAT, az Irányelvek és a kerettantervek érintésével kívánom áttekinteni.
A szexuális nevelés szakirodalmának célmeghatározásaiban egyaránt megjelennek a társadalmi szükségletek és igények. Végigkísérhetjük a nevelés hangsúlyainak metamorfózisát a szexualitástól óvó, védő, a boldogság értékét is elismerő, a társadalmi nem és a biológiai nem fogalmait is látótérbe helyező, bizonyítékokon alapuló tudásokat is beépítő anyagokig.

A törvényi és a tantervi előírások nem lehetetlenítik el egy olyan hazai keretrendszer és környezet kialakulását, amely a holisztikus szexuális nevelés, vagy tágabb célképzetben a szociális kompetencia fejlesztésének jelentéstartományát követve a ténytudások, norma- és értéktudások korszerű, a társadalmi részvétel (értsd résztvevő típusú állampolgári nevelés), a társas kapcsolatok, a szexuális egészség, a szexuális boldogság és az abúzusokkal összefüggő védelem, a társadalmi reprodukció és a családi stabilitás szempontjait figyelembe véve keres kapcsolatot a családdal a nevelési folyamat multidiszciplináris megtervezéséhez.