Oktatással az előítélet ellen

Előadó: Szabóné Dr. Kármán Judit

Védőnő, családterapeuta, mentálhigiénés szakember, romológus és nevelésszociológus végzettségekkel, gyakorlattal rendelkezem. Neveléstudományokból - romológia specializáción doktoráltam (2012, Oktatás és Társadalom Doktori Iskola, PTE)1976 óta ismerem közelről a hazai cigányság életét, veszek részt az őket érintő kérdésekben. Húsz éve tanítok a felsőoktatásban. 2016/2017. tanévtől a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Romológia Tanszékének alapítója, tanszékvezető docense vagyok.

Előadás absztrakt:

A szociálpszichológia korai művelői szerint „az emberi értelem – ha egy tételt egyszer felállított {...} minden egyebet arra kényszerít, hogy újra megtámassza és megerősítse ezt a tételt {...} – inkább, semhogy első következtetéseinek tekintélyét feláldozza.” (Bacon, 1954) Allport – a szociálpszichológia egyik kiemelkedő képviselője –szerint azonban „az előzetes ítéletek akkor válnak előítéletekké, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk.” (Allport, 1977)
Amikor az előítélet az emberek egy csoportjára irányul, az gyakran egyenlőtlenséget, súlyosan sérült interakciókat, fenyegetettséget, kirekesztést, s nem ritkán erőszakot eredményez, amely alapjaiban rombolja mind az érintett kisebbség, mind az egész társadalom életét. A jövő szempontjából kiemelten fontos, hogy a következő generációk megértsék, támogassák egymást az ellenségeskedés helyett. A cigányság mai igen rossz oktatási mutatói miatt pedig létfontosságú, hogy a pedagógushallgatók figyelmét ráirányítsuk e problémakörre, megértessük velük e helyzet okait, s megfelelő tudással, módszertannal ellátva bocsássuk ki őket képzőintézményeink falai közül.
A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a 2016/2017. tanévtől kerültek bevezetésre a romológia témájú tantárgyak; három féléven keresztül, s kötelezően tanulja minden hallgató (leendő tanítók, református lelkészek, hitoktatók). A tanítás szükségességét a hazai előítélet-kutatások egyértelműen indokolják; a pedagógusok körében végzett felmérés szerint a tanítók, tanárok általában közepesen előítéletesek, egyharmaduk erősen kirekesztő (Bordács, 2001), a pedagógusképzés hallgatóinak 14%-a megrögzötten előítéletes, vagy kifejezetten rasszista, mindössze 7,4% előítélet-mentes, nyitott, toleráns (NEKI OB, 2001). Egy 2016. évi országos reprezentatív kutatás azt állapította meg, hogy a lakosság háromnegyede a cigányokkal szemben előítéletes, a diákok 70%-a előítéletes gondolkodású, s közülük 10% erősen radikális. (Váradi, 2016)
Az elmúlt időszakban az egyetemen több száz hallgatót tanítottam, tanítok romológiai tárgyakból, s a kötelező három félév elején, s a végén is végeztem, végzek kutatást előítéletük alakulásáról. A kapott kérdőívek, társadalmi távolság mértékét mérő skálák szerint a tanító szakos hallgatók körében 2016 szeptemberében mért 64%-os súlyos hallgatói előítéletesség arány 2017 decemberére 17%-ra csökkent, a pozitív viszonyulások (házasság, barátság lehetősége) pedig 13%-ról másfél év múlva 29%-ra emelkedett. Különösen nagy változás történt az erősen előítéletes beállítódásban; míg a kurzusok megkezdése előtt e szak hallgatóinak 32%-a az ország határain kívül szerette volna látni a cigányokat, ez az arány másfél év múlva 3% lett.
Előadásomban a 2016 szeptembere és 2017 decembere közötti időszakot – az elmélet és gyakorlat ötvözését –, a hallgatók véleményeit, változásaik okait kívánom bemutatni.