A színházi előadásokkal kapcsolatos viszonyulásmódok a nagyváradi magyar középiskolások és egyetemisták körében

Előadó: dr. Székedi Levente, dr. Pásztor Rita, dr. Gál Katalin

A kutatást bemutató Székedi Levente a Partiumi Keresztény Egyetem Humántudományi Tanszékének adjunktusa, szociológus, az egyetem tudományos igazgatója. 2016-ban romániai magyar szociológiatörténetből doktorált a Bukaresti Egyetemen, szociológiatörténet mellett reklámszociológiát, médiakutatást, városszociológiát és számítógépes adatelemzés oktat.

Előadás absztrakt:

Az Eurostat kulturális fogyasztási statisztikái (2015) szerint Románia 15 év feletti lakosságának 14,7%-a (nők: 13,5%, férfiak: 15,9%) vesz részt több-kevesebb rendszerességgel színházi vagy ehhez hasonló rendezvényeken, ezzel a mutatóval az ország az Uniós sereghajtók közé került. Korábbi kutatások bizonyítják, hogy az többségi lakossághoz képest a kisebbségi magyarok hűséges színházlátogatók, 2011-ben a 16 éves vagy annál idősebb romániai magyarok 32,5%-a járt színházba: ez a szám az akkori romániai átlag (17,2%) közel duplája volt. Ennek egyik oka feltehetően az, hogy a legitim magaskultúra fogyasztásának identitásvédő szerepe van, de a témakör ennél nyilván összetettebb. Lényeges szempont, hogy a korszerű kulturális menedzsment gyakorlatát egyre inkább felhasználó erdélyi magyar színházak a korábbinál tudatosabban tervezik és szervezik marketingtevékenységünket. Jó példa erre a nagyváradi Szigligeti Színház “Színház az iskolában, iskola a színházban” látványos és eredményes színház-pedagógiai programja.
Jelen tanulmányban arra keressük a választ, hogy a nagyváradi magyar középiskolások, illetve egyetemisták milyen mértékben és miért látogatják a Szigligeti Színház társulatainak (Szigligeti Társulat, Nagyvárad Táncegyüttes, Liliput Társulat) produkcióit, igyekszünk azonosítani a színházba járást elősegítő és gátló tényezőket valamint azokat a módszertani megoldásokat, amelyekkel a nagyváradi magyar pedagógusok ösztönzik a fiatalok specifikus kultúrafogyasztását. A reprezentatívnak nem tekinthető kutatás eredményeiben egy, a Partiumi Keresztény Egyetem társadalomkutatói által végzett, 2016-os szociológiai kutatás kvalitatív szakaszára építünk, pontosabban a nagyváradi pedagógusokkal, valamint egyetemi hallgatókkal készített fókuszcsoportos beszélgetések kiértékelésére. Kutatásunk azt mutatja, hogy az egyetemisták kevésbé járnak színházba, mint a középiskolás diákok, akiket a színház meglehetősen jól megszólít a különféle interaktív programokkal és marketingakciókkal. Külön kitérünk az egyes színház-pedagógiai módszerek hatékonyságának, valamint ezek egyetemi közegben való alkalmazhatóságának a kérdésére is.