A jelképes ábrázolások tanításának módszertani kérdései

Előadó: Tóth Péter

A szerző az Óbudai Egyetem egyetemi tanára, a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központ főigazgatója.

Előadás absztrakt:

A jelek információtartalommal rendelkeznek, az egyén számára jelentéssel bírnak. Ha valamit jelekkel jelölünk, az azt fejezi ki, hogy helyettesíti azt és képviseli a jelentését, így válik a jel kommunikációs eszközzé.
A jeleket fizikai tulajdonságuk és saját képességeink révén érzékeljük, értelmezzük. Egy dolgot az tesz jellé, hogy az valaminek a jele, jelöltje, vagyis vonatkozik valamire. Ez a vonatkozás valamilyen viszonyt jelent. Amire a jel vonatkozik az a jel vonatkozása, referenciája. A jeleket a kommunikáció során használjuk, illetve értelmezzük. A jelek a formájuk és jelentésük közötti kapcsolat szerint lehetnek indexek, ikonok, vagy szimbólumok, jelképek (Kiefer, 2007).
A jelképek a legáltalánosabb értelemben vett jelek, amelyekhez jelentés kapcsolódik. A szimbólum olyan gondolati fogalmat érzékeltető jel, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban az egyén tárgyakat, szerkezeteket, vagy akár egész gondolatsorozatokat tud felidézni. A jelkép és jelentése között nincs közvetlen, természetes kapcsolat. Egy szimbólum és az általa jelölt tárgy, fogalom között konvencionális kapcsolat van. Ez a konvenció teremti meg és tartja fenn a kapcsolatot.
A jelképek a műszaki életben is meghatározó szerepet játszanak és széles körben alkalmazottak. Kiemelt jelentőséggel bírnak a műszaki kommunikációban, így tanításuk módszertani kérdései fontos jelentőséggel bír a szakmai pedagógusképzésben.