Figuratív nyelvhasználat és tanulási problémák

Előadó: Höfflerné Pénzes Éva

Höfflerné Pénzes Éva vagyok, gyógypedagógus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, az Atipikus Viselkedés és Kogníció Gyógypedagógiai Intézetének tanársegédeként dolgozom. Kutatási témám az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek figuratív (nem szó szerinti) nyelvhasználatának vizsgálata. Emellett gyakorló gyógypedagógusként egy általános iskolában tanulási és/vagy magatartási problémával küzdő gyermekekkel foglalkozom.

Előadás absztrakt:

Figuratív nyelvhasználat és tanulási problémák
A figuratív kifejezések olyan nyelvi jelenségek, amelyek két vagy annál több szóból állnak, s amely szerkezetek jelentését nem tudjuk kikövetkeztetni pusztán az azokat alkotó egyes szavak jelentéséből. A figuratív kifejezések a kognitív nyelvészet megközelítése szerint az emberi gondolkodás és megértés elengedhetetlen eszközei, amelyeket a köznapi emberek is erőfeszítés nélkül használnak. A funkciójuk az, hogy segítsék az elvontabb fogalmak kifejezését és megértését. Egyre több kutatás támasztja alá azt, hogy a kognitív struktúra alapvetően az egyéni fejlődési folyamat eredményeképpen alakul ki (Karmiloff-Smith , 1998), illetve azt, hogy az atipikus módon fejlődő gyermekek esetében kialakuló komplex képességek eltérő szerveződésűek mint a neurotipikus (tipikusan fejlődő) gyermekek esetében. (Győri-Várnai-Stefanik, 2004) A figuratív nyelv kutatásának alapvető célja tehát az, hogy felfedezzük az vizsgált egyénre vagy csoportra jellemző képességprofilt; és a profil elemzése, illetve a fejlődési folyamat nyomon követése révén vonjunk le következtetéseket a kognitív struktúrára vonatkozóan.
A hétköznapi metaforák és idiómák jelentését a mentális lexikonban tároljuk, ezért értelmezésükhöz szükségünk van a korábban létrehozott interpretációkra is. A mentális lexikonban tárolt értelmezések előhívása könnyebb, mint egy teljesen új és helyes értelmezés megalkotása. A hétköznapi metaforák és idiómák értelmezésében szignifikánsabban rosszabbul teljesítenek a tanulási zavarral küzdő (továbbiakban „TZ”) gyerekek, mint a tipikusan fejlődő (továbbiakban „TF”) gyerekek, mert a hétköznapi (vagyis jól ismert, gyakran hallott) figuratív kifejezések esetében a TF gyerekek a mentális lexikonban tárolt információkra támaszkodnak, annak segítségével tudják jól és gyorsan értelmezni ezeket a kifejezéseket.
Az irodalmi és vizuális metaforák értelmezésében nincs szignifikáns különbség a két csoport között, sőt a TZ és TF gyerekek egyformán teljesítenek. Ennek az az oka, hogy az irodalmi metaforák értelmezése korábban nem történt meg, ezért nincsenek a mentális lexikonban kódolva, vagyis interpretációjuk nem függ a korábban megszerzett tudástól. Így a TF gyerekeknek is (közel) ugyanannyi erőfeszítésükbe telik az értelmezésük, mint a TZ gyerekeknek. (Gibbs – Colston, 2012)
A kutatások leírnak egy ún. „kép-fölény” hatást, amely szerint, ha egy verbális felidézést kívánó feladathelyzetben verbális és képi információt is kap a vizsgált személy, akkor a képi információt könnyebben tudja értelmezni/felhasználni. Több kutatás is azt látszik bizonyítani, hogy ez inkább csak TZ populációkra igaz. A TF gyerekek esetében viszont a képi információ nem jelentett előnyt. (Mashal – Kasirer, 2012)
Megállapítható, hogy a szövegértési képességek javulása magával vonzza az idiómák értelmezési képességének javulását. (Levorato – Nesi – Cacciari, 2004)