Intergenerációs szakképzés

Előadó: Dr. Köpeczi-Bócz Tamás

habilitált egyetemi docens, kutatási tudományága a közgazdaságtudományok és a neveléstudományok. Kutatási területei a tanárképzés, elektronikus tanulás, humánerőforrás fejlesztés, szakképzés, kognitív mérések, nemzetközi oktatáspolitikák

Előadás absztrakt:

A szakképzés politikák nemzetközi trendjeinek egyik hangsúlyos iránya az egész életen át tartó tanulás jegyében megvalósuló, úgynevezett folyamatos szakképzés (CVET), vagyis a szakmai ismeretek folyamatos megújulása, megújítása.
A kutatások és tanulmányok jelentős számban szólnak arról, hogy az ember életében összemosódott a tanulási szakasz és a munkavállalási szakasz. Így akár nyugdíjaskor előtt is folyamatos szakmai megújulásra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az egyén munkaerő-piaci foglalkoztathatósági szintje. Az 55 év feletti munkavállalók munkahely megtartásának egyik fontos eszköze a tanulási folyamatokban való részvétel.
Azonban kevés kutatás foglalkozik azzal a fontos kérdéssel, mi történik az így megszerzett tudással, a felhalmozott tapasztalatokkal az egyén nyugdíjba vonulásakor, ez a tudás milyen módon örökíthető vagy vész el a vállalat, a társadalom számára. Az egyik leghatékonyabb tudásátadás a korosztályi összetételben vegyes tanulócsoportokban megvalósuló, intergenerációs szakképzés keretei között valósulhat meg.
A vállalatok többsége fel sem ismeri, milyen jelentős vállalati tudás válhat semmivé akkor, amikor egy-egy vállalati egységből többen nyugdíjba mennek, és nincs kiknek átörökítsék a megszerzett tudást.
Az idősebb korosztály tudásának összetétele sokkal inkább a tapasztalatok felhalmozására, a technológiai fejlődésből adódó speciális ismeretekre, az üzleti folyamatok és az ehhez kapcsolódó szervezeti működés reakcióira, a tacit tudásra, a szervezeti kultúra terén a napi gyakorlatban közvetlenül használt ismeretekre terjed ki. Az idősebb generációk olyan specifikus tudással is rendelkeznek, amelyet a szakképzés más területein már vagy még nem tanítanak.
A szakképzéspolitikáknak foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy a vállalatok miként ismerhetik fel a humán tőkéjük e nem dokumentált szegmensét, és milyen akciókkal tehetnek a tödásörökítés érdekében hatékony lépéseket.
További kérdéseket vet fel, hogy az értékfelismerést követően milyen módon örökíthető ez a szervezeti tudás, hogyan lehet az idősebb generációk más tanulási attitűdjét a fiatal generációk eltérő tanulási motivációjával kombinálni, és ily módon a szervezeti értékeket megtartani, sőt az együttműködésre alapozva tovább fejleszteni?
A témával kapcsolatosan a különböző szektorokban eltérő intergenerációs szakképzési modellek, módszerek kerültek kidolgozásra, melyek áttekintésével képet kaphatunk a szakképzés fejlesztésének jövőbeli céljai tekintetében. Az előadás keretében néhány ilyen megoldással ismerkedhetünk meg.